Ezerkilencszáznyolcvan… annyira nem is lényeges mennyit írtunk. A hőmérő higanyszála eszeveszett tempóban kúszott felfelé, pedig még csak reggel hét felé járt az óra mutatója. A Nap sugarainak egy felhő sem állta útját, de ez talán senkit nem zavart, esetleg csak azt a rövidlátó csigát, aki ösvénynek nézte a háromsávos utat és az életérért küzdött a forrósodó aszfalton.